Régi falak közt életre kelő álmok...

Közművek

Wormhole XTreme

A meglévő gégecsövek detektálása, főzés

Féregjáratból féregjáratba haladva térképeztük fel a házunk elektromos gégecső hálózatát. Kutakodjatok velünk Ti is!

Nézd meg a videót és szólj hozzá a YouTube-on!

Napindító kávéval és narancslével

Egy már megszokott laza reggeli kávéval, narancslével és egy kis piskótával indítottuk az első napot, de a kényelmes ébredezés után rögtön munkához is láttunk. Először a házba frissen beköltözött villanyórát vettük szemügyre, amit legutóbb a helyi villanyszerelő, Rocco szerelt fel a bejárat közelében. A legfontosabb reggeli küldetésünk az egyedi POD-szám leolvasása és feljegyzése volt, ami nélkülözhetetlen lesz a további olaszországi ügyintézésünkhöz.

A nagy gégecső-vadászat

A napunk elsődleges és legizgalmasabb célja az elektromos hálózat feltérképezése volt. Az előző tulajdonosok ugyanis már kialakíttatak egy rakás gégecsövet a falakban és a födémben, de hogy melyik hova vezet, az teljes rejtély volt számunkra. A probléma megoldására egy kölcsönkapott ún. behúzószálat vetettünk be: a csövek bevezető nyílását megszámoztuk, a drótot végigtoltuk rajta, majd ahol kibújt, ott szintén felcímkéztük a cső végét, végül pedig lemértük a hosszát visszahúzott drótnak. A cél az volt, hogy meglegyen a csőhálózatunk tervrajza. Ez így leírva pofonegyszerűnek tűnik, igaz?

Rejtélyek a falakban

A munka persze igazi nyomozássá és komoly fizikai kihívássá alakult a ház különböző szintjein. Amíg Zoli lentről tolta a kábelt, a cső végei hol a konyha túloldalán, hol pedig egy szinttel feljebb bukkantak fel – az operatőrködést és a lépcsőn való rohangálást nem is volt olyan egyszerű egyszerre menedzselnem! Útközben szembesültünk az olasz építészeti sajátosságokkal is, mint a jellegzetesen alacsonyan lévő villanykapcsolók, az utólag gipsszel bedobott gégecsövek vagy a falban elrejtett dobozolások. Estefelé még egy helyi macska is tiszteletét tette nálunk.

A jól megérdemelt vacsoránk

A falak méregetése és a csövek számozgatása után tettünk egy kis kinti kört a főtérnél. Felfelé menet felfedeztünk egy egészen friss jelzőtáblát. Kiderült, hogy ez a Vatikántól induló és az Abruzzo régión körbefutó zarándokút (Cammino d'Abruzzo) egyik állomása. A dolgos és sűrű napot végül egy hamisítatlan, gyors olasz vacsorával zártuk: a serpenyőben pancettát sercegtettünk, amihez babkonzervet és amatriciana szószt kevertünk, és ez került végül az elmaradhatatlan fussili tészta tetejére – természetesen grana padano sajttal alaposan megszórva.

FaceBook megosztás