Sulmona

Ovidius orra

Séta a konfetti és Ovidius városában

Veletek is előfordult már, hogy egy ismeretlen városban csak mentetek az orrotok után? Velünk is ez történt, de nem a saját orrunk, hanem Ovidius orra után indultunk el – természetesen Ovidius szülővárosában, a varázslatos Sulmonában. Ha velünk tartotok, megismerhetitek a középkori vízvezetéket, a főteret, egy csodálatos templomot (a mellette levő múzeummal), illetve a városi közparkot is.

2025. október 14.

Nézd meg a videót és szólj hozzá a YouTube-on!

Irány Sulmona és a híres manduladrazsék!

Ebben az epizódban kicsit alaposabban – de a teljesség igénye nélkül – felfedeztük a tőlünk nem is olyan messze fekvő Sulmonát, ezt a gyönyörű, 22.000 lakosú kisvárost Közép-Olaszországban, a Peligna-völgy szívében. A hegyek lábánál elterülő, fallal körülvett történelmi belváros azonnal elvarázsolt minket a hangulatával. De vajon miről is híres ez a hely? Nos, a masszív, 13. századi középkori vízvezetéke mellett – ami még a földrengéseknek is ellenállt – innen származik az olasz esküvők és családi ünnepek elmaradhatatlan kelléke, a cukormázzal bevont manduladrazsé, vagyis a confetti. Képzeljétek, ez a finomság olyan híres, hogy még az angol királyi család esküvőire is innen rendelik a hófehér confetti-virágdíszeket! Mi pedig a nagy séta közben gyorsan be is dobtunk egy helyi különlegességet, egy hűsítő kávés granitát.

Évszázados titkok és földrengések nyomában

Természetesen a kulturális szomjunkat is oltanunk kellett, így megnéztük a város egyik leghíresebb középkori műemlékét, a Complesso della Santissima Annunziata templom- és palotakomplexumot. Az 1320-ban alapított épületegyüttes a Nápolyi Királyság idején még kiemelkedő jelentőségű kórházként működött. Bár a török vagy tatár hadak ezt a vidéket elkerülték, a sorozatos földrengések sajnos többször is romba döntötték a falakat. Az újjáépítéseknek köszönhetően azonban ma a reneszánsz és a barokk stílusok lenyűgöző keverékét láthattuk. Teljesen elámultunk a pescocostanzo-i kőfaragók elképesztő márványintarzia munkáin, és megtudtuk, hogy a templom 65,5 méteres harangtornya egész Abruzzo legmagasabbja, a régi orgonái pedig a legöregebbek közé tartoznak egész Olaszországban!

Ovidius, a nagyorrú udvari költő

A Corso Ovidión továbbhaladva elértünk a Szeptember XX. térre, ahol szembetaláltuk magunkat a város leghíresebb szülöttével, Publius Ovidius Naso bronzszobrával. A híres római költő még Kr. e. 43-ban látta meg itt a napvilágot – amikor a várost még Sulmónak hívták. A Naso valójában egy gúnynév volt, ami egyszerűen annyit tesz, hogy „nagyorrú”. Bár Ovidius Augustus császár ünnepelt udvari költője volt Rómában, a császár végül valamiért megorrolt rá, és száműzte őt a birodalom szélére.
Szegény költő hiába könyörgött, a száműzetésben halt meg, de a szülővárosa iránti vágyakozását megörökítő verssora („Sulmo mihi patria est”) a mai napig ott díszeleg Sulmona címerében. Róma városa pont 2000 évvel a halála után, 2017-ben vonta vissza jelképesen a száműzési határozatot – hát igen, jobb később, mint soha!

Olasz életérzés a hűsítő fák alatt

A sűrű történelmi kalandozás után mi is úgy döntöttünk, hogy elvegyülünk a helyiek között, és tettünk egy nagy kört a Villa Communale nevű városi közparkban. Ez a hatalmas, szimmetrikus, zöld sétány még a XIX. század végén épült, hogy az emberek ne a porban gázolva járjanak a katedrálishoz, hanem elegáns fasorok és szökőkutak között korzózhassanak. Bár a nyári melegben a fű most kicsit száraz volt, az olasz életérzés így is maximálisan átjött. Fantasztikus volt látni, hogy a padok dugig vannak beszélgető emberekkel, a gyerekek bringáznak és görkoriznak, a felnőttek pedig a hűvös árnyékban múlatják az időt. Pontosan ez (is) az, amit kedvelünk az olaszokban: imádnak a szabadban, kávézókban és parkokban találkozni, megvitatni az élet nagy dolgait, és egyszerűen csak élvezni a pillanatot.

Sulmona tele van még látnivalóval, és mivel nagyon közel van hozzánk, biztosan visszatérünk még ide – írjátok meg kommentben a youtube-on, ti mit néznétek meg legközelebb!